Kedves Pedagógus!

  • Neked van egy napod!
  • Minden nap a tiéd, de van egy, amely csak a Tiéd. Ez most 2019. június 02. vasárnap.
  • Téged köszönt ekkor mindenki!?

A neten ez olvasható:

“Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAPnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak. Megünneplése sokat veszített hivatalos jellegéből, intézményi szinten elsősorban a gyermekek köszöntik tanáraikat.”

 

  • Van, hogy egyáltalán nem.
  • Van, hogy csak a kiválasztottakat méltatja a fenntartó.
  • Van, hogy az igazgató mond gyorsan, hivatali kötelességként néhány szót.
  • Van, hogy…

De sokszor nincs semmi és senki. Nem mond köszönetet a szülő, a diák a kolléga, a vezető, senki.

Én már megszoktam. Nem is nagyon várom ezt a napot. Helyette minden napot, amikor csak egy jó szót is kapok a felsoroltak valamelyikétől, pedagógusnapként ünneplek meg. Így aztán mégis van pedagógusnapom.

Remélem, hogy csak én érzem így, csak velem történnek ilyen dolgok. Hogy mással ne forduljon ez elő, most minden pedagógust köszöntök!

Isten éltessen Pedagógus!

Köszönöm a munkádat, a türelmedet, az emberségedet!

És fogadd az alábbi sorokat:

 

A JÓ TANÍTÓ

Van biz ott a sok rossz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rossz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.

Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.

Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjúsága
Régen elvirula.

Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.

Talán minden reggel újra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.

Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szívelt egyebet, mint
Pincei harmatot.

Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajusz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.

A bajusz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.

Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a színében.

Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helyett.

Mindenféle zsinórral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.

A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. –

Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.

Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.

Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.

Ki is mutattam iránta
Jószívűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.

Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.

Pest, 1848. január

 

Pedagógusnap 2019

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük